HÍREK

Ajánlások, Cikkek, Kritikák

Ajánlások:

Cikkek, kritikák:


 

Dr. Jesus Cobos                                                    

Igen tisztelt Uraim!
Hosszabb ideje kísérem figyelemmel Duka Norbert nagybőgős tevékenységét. Duka úr zenekari tevékenysége mellett is mindig a szóló és kamaramuzsika elkötelezett híve volt. Ezenkívül számos lemez és rádiós produkcióban is közreműködött.
Hiszem, hogy a „Kamaravirtuóz”-i cím számára a legmagasabban képzett, ezért szeretném őt ezen címre nyomatékosan ajánlani.

oldal tetejére


Tisztelt Hölgyem, Uram!

Duka Norbertet, mint kiváló zenészt ismerem, repertoárja nagyon sokoldalú.
Mind szóló-, mind kamarazenei játékának karakterei a kiváló ízlésről, a stílusérzékről, a hangszerének mesterfokon való játékáról, és a természetes zeneiségről tesznek tanubizonyságot.

Örülök, hogy ajánlhatom Duka Norbertet az egyetemi professzori posztra. Meg vagyok róla győződve, hogy az ő jelenléte az iskolában figyelemre méltó eredményeket fog hozni.

Tisztelettel:
Natalia Gutman

   oldal tetejére


Dietrich Fischer Dieskau                                                    

Duka Norbert számomra kimagasló nagybőgőjátékosként vált ismertté, aki a Berlini Operaház zenekarában, szólamán belül egy teljesen új hangzásvilágért munkálkodik, mindenekelőtt azonban szólójátékban tevékenykedik igen sikeresen.
Hangszerén minden trükköt, bűvös mutatványt ismer,a nagybőgőt egy, a többi vonóshangszerhez hasonló, azokkal egyenértékű, sőt virtuóz és kifejezésteli szóló hangszerré emeli. Minden Intézet, egyetem, amelyek őt a tanári testületben magáénak tudhatják, csak szerencsét kívánhatok nekik.

oldal tetejére


Ligeti György levele

Kedves Duka Úr,

köszönöm a lemezt, nagyszerűen játsza a Hoffmeister vonósnégyeseket. Nagy örömöt szerzett kiváló zenélésével.

Tisztelettel híve: Ligeti György

oldal tetejére



 

Cikkek, kritikák

Koncert kritikák

Der Tagesspiegel 


A Hardenbergstrasse alatt lévő Britisch Centre kezdeményezésének hála ismételten érdekes zenei történést köszönhetünk, amit újra és újra ki kell emelnünk, akkor, amikor a hasonló intézetek, mint a Francia Intézet, vagy az Amerikai Intézet programjait a nyugat- berlini zenei életbe alig sikerül beleintegrálni. Ez alkalommal az érdeklődés középpontjában a nagybőgős, Duka Norbert áll.
Valóban, a nagybőgő, amelyet a Bécsi klasszikában szinte kizárólag a cselló megduplázására használtak, szóló hangszerként még aránylag fiatal. Ez mindenekelőtt a programkínálatból vehető észre: csak kevés valóban jelentős kompozíció van. Így ezen az estén az átiratok mellett  néhány zeneileg inkább másodrangú karaktert is fellelhetünk: Montag, van Goenz, Bottesini, Koussewitzky darabjait, amelyeken azonban Duka megcsillogtatja hangszínbeli, vonóvezetési képességeit. Az angol Komponista William Wordsworth Noctürnje, amelyre a programfüzet különösképp rámutat, mindenesetre sem tételkidogozottságban, sem az eredeti szólóstimmjének kezelésében nem fogott meg.
Mozart Fagott koncertjének átirata az este középpontja volt, amelynek magas hőfoka a szólista játék formájára alig volt negatív hatással. Amit az ember a nagybőgőtől alig mert volna remélni, azt Duka Norbert, Rainer Zepperitz növendéke itt megvalósitotta: egy táncosan könnyű, és a flagolett magasságokig jól artikulált Mozartot hallhattunk. Toschi Kamiya még a Hochschule der Künste növendéke, izgalamas kíésrőnek bizonyult a zongoránál. Egy értő publikum hevesen nyilvánította ki tetszését mindkét zenész felé.
Albrecht Dümmling

oldal tetejére


Der Tagesspiegel         

Jókedvű pisztráng

A Bottesini Kvartett az állami könyvtárban

A kamarazenét a Bécsi Klasszikában többszörös vonatkozásban is a kísérletezők területének tekintették, amíg  a kamarazene útja az udvari zenekultúrától a polgári zenekultúráig eljutott. Így keletkeztek újabb formákon és kompozíciós technikákon kívül szokatlan összeállítások is. Különösen érthető lett ez az aspektus a Berlini Mozart Társaság kamarakoncertjén az este első számaként előadott Mozart kortárs és barát Franz Anton Hoffmeister Nr.2-es D-dúr kvartettjekor, amelyet szólónagybőgőre, hegedűre, brácsára és csellóra írt a szerző. A barokkban generálbasszufunkciókkal ellátott nagybőgő most virtuóz pozíciót foglal el, a legtöbbször a hangszer magas fekvéseiben játszik, olyannyira, hogy a csellónak kell az alaphangokat játszania, a kísérő funkciót átvennie. Ezáltal figyelemre méltó hangzáskombinációk adódnak, amelyek a fő bájai is az egyébként átlagos darabnak.
Mozart Esz-dúr (KV553.) Divertimentója hegedűre brácsára és csellóra ezzel szemben műfajának mesterműve, mely háromszólamú mű nagy technikai tudást igényle. Mindhárom hangszer megközelitőleg azonos fontosságú, és váltakozva találhatók a szólisztikus és kísérő funkciók. A szokásos klasszikus szonáta forma még két tétellel lett kibővítve úgy, hogy két menüett tétel került még a darabba. Míg az első már csaknem egy scherzo, addig a második  a táncos karakterét jobban megőrzi. A tartalomtól súlyos Adagio és a szeretetre méltó Finale is Mozart teremtőerejének csúcsait mutatják.
A nagybőgővirtuóz Bottesiniről elnevezett kvartett tagjai Tomasz Tomaszewszky (hegedű) Claude Lelong (brácsa), Michael Hussla (csello) és Duka Norbert (nagybőgő), akik mindannyian a Berlini Operaház zenekarának tagjai, meggyőztek harmónikus összjátékukkal, érzékeny szólamismeretükel, kiemelvén a hegedűst és a nagybőgőst, akik hagnszerük különben nem használt magasságait biztosan eltalálva játszottak.
A szünet után a temperamentumos lengyel zongorista, Ewa Kwicien csatlakozott a kvartetthez és bravúros teljesítménnyel játszott.
Schubert Á-dúr D.667-es „Pisztráng” ötöse magával ragadóan és csillogva szólt, a vidám pisztráng a variációkon keresztül az ismert dallamról dalolt, amelyet a végén az erős taps miatt meg is kellett ismételni.
Andreas Richter

 

oldal tetejére


Der Tagesspiegel          


Schubert Pisztrángötöse a Schlosskapelle Bevernben

Október 17-i nyitókoncert a Bottesini Kvartett és Ewa Kwiecien(zongora) közreműködésével.


A Beverni Schlosskapelle 1986/87-es évadja október 17-én pénteken este 8 órakor egy kamaraesttel veszi kezdetét. Schubert Pisztrángötösével egy olyan program szerepel a műsorban, amely a könnyed kamaramuzsika lényegeként szerez érvényt magának. Az est előadói a híres Bottesini Kvartett és a lengyel származású Ewa Kwiecien zongorista.
Bewernben a koncert bevezetőjeként két kevésbé ismert, mégis elbűvölő darabot hallhatott a közönség. Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) Op. 74-es d-moll kvintettje hegedűkre, brácsára, csellóra és nagybőgőre először volt hallható. Ennél a darabnál az Op 114-es szeptett  szerző általi kvintett átiratáról van szó, a német romantika egy képviselőjéről, aki különösen a rézfúvósokra írt kompozíciókkal vált ismertté. A zongorista és Mozart tanítvány Weimarban tevékenykedett.
Magas igényeket támaszt a nagybőgőssel szemben Franz Anton Hoffmeister (1754-1812) No.2-es D-dúr vonóskvartettje szóló nagybőgőre, hegedűre, brácsára és csellóra. Duka Norbert a Bottesini Kvartett bőgőse ezekhez a magas igénykehez teljes mértékben felnőtt, épp röviddel ezelőtt adta ki hanglemezét, melyen három Hoffmeister kvartett szerepelt, és csodálatos, elragadó játékával nagy feltűnést keltett.
A kamaraest tetőpontját mégis az Op 114-es Á-dúr kvintett- ismertebb nevén Pisztrángötös- képviselte, amely a szünet után volt hallható. Ezt a művet Schubert 1819-bem írta, amely darab az áramló életöröm dallamba és hangzásba átültetett zenei szimbóluma. Derűs és könnyed hangok emlékeztetnek a tavaszra. Franz Schubert ezt a darabját a zenebarát Sylvester Paumgartnernek ajánlotta, akivel Steyrben szép napokat töltöttek együtt.
Franz Schubert 1797-ben született Lichtenthalban, Bécs mellett, apja akratának megfelelően tanárank készült. Azonban csak három évig bírta az Egyetemen. Habár apja eltiltotta a komponálástól, ő mégis ennek a művészetnek szentelte magát. Rövid életének  ( 1828-ban halt meg tífuszban) utolsó évtizedében szabad művészként dolgozott.
Habár szüntelen komponált, mégsem tudott egyedül élni. Sok barátja volt, akik őt támogatták és ebben a körben- az úgynevezett Schubertiádákon- kompozícióinak legtöbbjét be is mutatta. Franz Schubert, akinek  művei a bécsi klasszika és a romantika közötti átmenetet képviselik, mindennek előtt a dalszerzeményeivel vált ismertté, amelyeknek differenciált apróságai hangszeres zenéjében is visszatükröződtek.
A Bottesini Kvartett, akik elsősorba a nagybőgőirodalom ápolására specializálódtak, a Berlini Opera tagjaiból tevődnek össze. A zongorista Ewa Kwieciennel Duka Norbert, Michael Hussler (cselló), Claude Lelong (brácsa) és Thomas Thomaszewski (hegedű) már több sikeres koncertet adtak. A beverni nyitókoncert már most egy különös zenei csúcspontot ígér. Jegyek az estre még kaphatók.

 

oldal tetejére


Der Tagesspiegel      

A ritka nagybőgő
Duka Norbert és Philipp Moll ritkán hallott műveket játszik.

A nagybőgőcsak a 18. század közepén találta meg karakterisztikus alakját és később a helyét a nagyobb zenekarokban. Az a gondolat, hogy a nagybőgőt szólóhangszerként használják, először a nagybőgősöknek jutott eszébe, amikor már megtanultak a hangszeren valamelyest elzenélgetni, amit a hangszer megvetői, esetlenségként jelöltek meg. A jelentősebb komponisták teljesen tartózkodóan viselkedtek az esetlen hangszerrel szemben és csak nagyon kevés szerző tekintette a nagybőgőt jobb ötleteik bemutatására alkalmasnak.

Eredetileg csellóra

A jelenleg a Berlini Operaház Zenekarában dolgozó Duka Norbertnek is programja legnagyobb részében olyan darabokat kellett kínálnia a „ritka muzsika” sorozat egy koncertjén egy csodálatosan számos, csodálatosan nyitott közönségnek a Schauschpiel kamaratermében, amelyek eredetileg csellóra, vagy Schubert a-moll Szonátájában arpeggionéra íródtak. Duka egyenrangú kísérjővel, Philipp Mollal a zongoránál támogatva publikumának nagybőgőseként ajánlkozott, akinek a játékában hangszeres virtuozitás, stílus és intonációs biztonság, zenei ékesszólás mind egy cél érdekében, egy rendkívüli szövetségben találkozott össze. A Schubert szonáta egyformán jellegzetes előadása, mind beleélésben, mind techniaki minőségben már alapjaiban megérte az egész koncertlátogatást.

Jelentős tanár


Ezelőtt a Haendel korabeli Henry Eccles egy molltonalitású, melankólikus szonátájával keltette fel hallgatósága figyelmét, amellyel a koncertet is kezdte. Fauré c-moll elégiája még az ő kétségtelenül érzékeny előadásában is csak egy ambícionált jelentéktelenségnek tűnt. A virtuóz , aki Duka játékában mégis észrevehetően jelen akart lenni, csak  Beethoven Op 5/2 g-moll szonátájának előadásában jutott szóhoz.Reinhold Glier Négy Darabjának előadásában- mely az est utolsó darabja volt- egy olyan zeneszerzőt ismerhetett meg a publikum, aki a zenetörténetbe nem kevésbé nyomatékosan írta be magát, mint egy jelentősebb komponista, vagy egy jelentősebb tanár: Prokofjev, Mjaskowski, Hacsaturjan voltak a növendékei Szentpétervárott illetve Moszkvában.
Hellmut Kotschenreuther


oldal tetejére

Cikkek

Berliner Morgenpost      


Emberinek látva
A nagybőgőhöz való hűség


4 éves korában fogott egy hegedűt, maga elé állította a földre és úgy használta, mint egy nagybőgőt. Úgy tűnt, Duka Norbert jövöjét ez a sorszerű mód megpecsételte. Ez a magyar ember a mai napig hűséges maradt a legmélyebb vonós hangszerhez. Mindenesetre nem törődött bele Duka a bőgő puszta kísérő funkciójába. Virtuzitáshoz való kedve  és a hegedűhöz való szimpátiája vezeti ő súlyos hangszerét az árnyékvilágból a szólisztikus futamok felé, üveghangokat, szép vibratót, elegáns keringőt és könnyű vonóvezetéssel Mozart Fagott koncertjét csalja ki kezéből.
Ez az ember napi kenyerét Budapesten keresi, 38 éves két gyermek apja, a Berlini Operaház 11 nagybőgőse közül az egyik. A zenekari árokban töltött szolgálatok csak kevés időt hagynak neki arra, hogy a szűkös nagybőgőirodalom számára régi és új műveket kutasson fel. Sok növendék tanulna a virtuóznál, azonban most ez idő hiányában nem lehetséges. Egy nehéz nap után nem tud velük foglalkozni, habár szívesen tenné. Duka egyike lenne azon muzsikusonak, aki a nagybőgőnek egyenjogúságot adott, a legszívesebben mégis a szőnyeg alá söpörné:  egykor olyan jazz nagyságokkal játszott együtt, mint Leo Wright, Carmel Jones és Slide Hampton. Mégis retteg a klasszikus nyelvtisztítók lekicsinyléseinek igazságtalanságaitól. Aki olyan virtuózan játszik Paganinit, az bűntetlenül játszhat jazzt is.

 

oldal tetejére


Magyar hírek           

Duka Norbert nagybőgőművész

Ha megpróbálnánk felállítani a hangszerek népszerűségi listáját, a nagybőgő bizonyára nem érne el előkelő helyezést. Legfeljebb a dzsessz kedvelői tartják fontos hangszernek. Bevallom, nekem is nagy meglepetést jelentett azoknak a zenekritikáknak az olvasása, amelyek egy olyan szólistáról írnak a legnagyobb elragadtatással, aki a hegedűirodalom legnehezebb darabjait szólaltatja meg nagybőgőn. A Nyugat-Berlinben élő Duka Norbert tavaly a budapesti Tavaszi Fesztiválon a magyar közönséget is igazi zenei csemegével lepte meg: itt játszotta először (saját átiratban -nagybőgőre) Beethoven eredetileg csellóra és zongorára írt szonátáját és Kodály Adagióját. Magyar kiadásban meg is jelentek ezek az átíratok és pillanatok alatt elfogytak nemcsak itthon, külföldön is.
A muzsikus családból származó fiatalem­ber 14 évesen választotta hangszerét. 16 éves volt. amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára felvették. Dzsessz zenész lett, aki társaival itthon és külföldön egyaránt népszerűségre tett szert. Európai turnék, több dzsesszfesztivál kíséri ezt az időszakot. Egy nyugat-németországi koncert során figyeltek fel rá és a klasszikus zene felé irányították, így került a berlini Zeneművészeti Főiskolára.
A Nyugat-Berlini Operaház nagybőgőse lett, de emellett koncertezik a Berlini Filharmonikusokkal, a Bottesini-Quartettel és sok szólóestet ad. Mivel a zeneirodalom nem bánt bőkezűen a nagybőgővel, Duka átiratokat készített saját hangszerére. Kritikusai szerint egyedülálló az, amit ebben a műfajiban és ezen a hangszeren elért.
— Szívesen koncerteznék, tanítanék, vezet­nék kurzust itthon is, (hogy népszerűsítsem ezt a hangszert, amiből sokkal többet ki lehet hozni, mint azt eddig feltételezték.

oldal tetejére